Szülők figyelmébe!

Hogyan ismerjük fel az ADHD tüneteit?

Kiss Éva

Értetlenül néz a gyermekére, mert már megint furcsán viselkedik és kielégíthetetlen mozgásigényével? Felmerült már önben a hiperaktivitás gyanúja?

Mi a hiperaktivitás?

Egy amerikai pszichiáter az ősi társadalmak világából vett hasonlattal jellemezte ezt az állapotot: “az ADHD-sok olyanok a ma iskolájában, mint a vadászok lehettek a földművesek társadalmában” – utalva a rájuk jellemző gyors döntésekre, a figyelem irányának gyors változására, a kezdeményezőkészségre, a fáradhatatlan, kitartó tevékenységre.
Valóban, a feladatra hosszan koncentráló, nagy türelmet igénylő, statikus, az eredményeket lassan produkáló “földművelő” munka kevésbé való nekik. Nem véletlen, hogy a nagy alkalmazkodóképességet, türelmet, figyelmet, önfegyelmet igénylő iskolában tetőznek leginkább az ilyen jellegű problémák.

Önfegyelem: még a boldogságunk is múlhat rajta

Egy korábbi kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy az önfegyelemmel bíró emberek hosszú távon boldogabbak, mint azok, akik kevésbé képesek kontrollálni érzéseiket.

Kisgyermekkorban a szülők általában nem szoktak azonnal a hiperaktivitásra gondolni
Kisgyermekkorban nem szoktak azonnal a hiperaktivitásra gondolni
A hiperaktív, figyelem-, mozgás-, viselkedés- és tanulási zavarokat mutató gyerekekkel rendelkező szülők is gyakran számolnak be arról, hogy addig a legnehezebb a gyerekeikkel, amíg iskolaidő van, a nyári vakáció idején például jóval kevesebb gondjuk akad.

Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a diagnózis felállításához nagy tapasztalat és gondos vizsgálat szükséges, ezért a tünetcsoportok alapján csak gyermekpszichiáter szakember vonhat le következtetést a gyerekről. A jellemző tünetek alábbi bemutatása azonban arra alkalmas, hogy a szülő elgondolkodhasson azon, kell-e szakemberhez fordulnia a gyermeke problémájával.

Honnan lehet tudni, hogy hiperaktív a gyerek?

Az ADHD-ként (magyarul: figyelemhiányos hiperaktivitási zavarként) ismert probléma alaptünetei azonosak: gond van a figyelem fenntartásával vagy koncentrálásával, jellemző a hirtelen, impulzív viselkedés, a gondolkodás nélküli cselekvés, az egy-egy helyzethez képest túl sok mozgás, és az ellenállás a szabályokkal, utasításokkal szemben. Ezek azonban minden életkorban másként jelentkeznek.
Ha egy kisbaba sokszor, nagy hangerővel és csillapíthatatlanul sír, és akkor sem nyugszik meg, ha felveszik, ha nehezen lehet rendszeres napi ritmust kialakítani vele, és szokatlanul korán, akár már kilenc hónaposan, a mászás időszakának kihagyásával hamar járni, sőt, futni kezd – felmerülhet a gyanú, hogy ő is az ADHD-s gyerekek közé tartozik. Ilyen korán azonban még nincs olyan módszer, amellyel ezt a tünetcsoportot biztosan lehetne azonosítani.
Kisgyermekkorban sem szoktak még erre gondolni, bár az ADHD-s gyerekek kétharmadánál akár már kétéves korban felmerülhet a gyanú. Jellemző az átlagosnál sokkal magasabb aktivitási szint és az óvatosság hiánya. Ez veszélyt jelent a számukra, ezért állandó felügyelet szükséges melléjük, mivel a hiperaktív gyerekek sokkal gyakrabban, háromszor annyian szenvednek balesetet, mint a kortársaik.

A kortársak és a tanárok elutasítása újabb bajokat szül: dacot, negatív önértékelést, agresszivitást válthat ki. Ugyanakkor általában értelmesek, tevékenyek, segítőkészek, kreatívak, szívesen dolgoznak, sportolnak, minden mozgásos tevékenységben benne vannak. Bár iskolai tanulási helyzetben nehéz lekötni a figyelmüket és képtelenek egy helyben ülni, például az érdeklődésüknek megfelelő, változó ingereket nyújtó számítógépes játékok előtt akár órákig képesek ülni.

Akaratosak, makacsok, ha valamit nem kapnak meg vagy valami nem jól sikerül, indulataikat hangos sírással, dührohammal fejezik ki. Ugyanakkor vannak olyan ADHD-s gyerekek, akiknél a figyelemzavar erősebb, mint a túlzott mozgékonyság, náluk éppen ellenkezőleg, visszahúzódásban, szégyenlőségben is megnyilvánulhat ez az állapot.

Legtöbb érintettnél iskoláskorban derül ki, hogy gond van, mert ők nagyon nehezen viselik el az iskola szabályait, rendjét, nehezen alkalmazkodnak, öntörvényűnek, rendetlennek, “rossz gyereknek” tartják őket.

Az ADHD a figyelem zavara

AzADHDegyik alapproblémája a figyelem zavara. Ha az alább felsorolt jelekből hat legalább fél éven át jellemző a gyerekre, akkor valószínűsíthető a figyelemzavar, mint pszichiátriai eltérés. (Természetesen a gyermek kora is számít: arra kell felfigyelni, amiben a gyerek kortársaitól hosszasan és jelentősen eltér, és ha ez a viselkedés gyakran fordul elő.) Azonban felhívjuk a figyelmet, hogy a bemutatott tüneteket más betegségek is előidézhetik. Sőt egyes jelek önmagukban, betegség nélkül is jelentkezhetnek. Ezért a pontos diagnózis felállítása érdekében mindig forduljon szakemberhez.

A hiperaktív gyerekeket sokszor öntörvényűnek, rendetlennek, "rossz gyereknek" tartják
A hiperaktív gyerekeket öntörvényűnek, rendetlennek, “rossz gyereknek” tartják

Bajt jelezhet, ha a gyermek:

  • nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai munkában vagy más tevékenységben,
  • nehézséget jelent a figyelem megtartása a feladatai vagy játéka közben,
  • úgy tűnik, nem figyel, amikor beszélnek hozzá,
  • nem követi az utasításokat vagy nem fejezi be az iskolai és egyéb munkákat,
  • nehézsége van a feladatok és a tevékenységek megszervezésében,
  • elkerüli, nem szereti az olyan feladatokat, vagy ellenáll azoknak, amelyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek,
  • elveszti a feladatokhoz vagy tevékenységhez szükséges dolgokat,
  • külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét,
  • a napi tevékenységben feledékeny.
Általában jellemző, hogy nehezen tudja a figyelmét egy dologra koncentrálni, rövid idő alatt, könnyen ráun a feladataira, gyorsan változik, hogy éppen mi kelti fel röpke időre az érdeklődését. Ez azért jelentős probléma, mert a figyelem a memória kapuja. Így a koncentrált figyelem hiánya tanulási nehézségekhez vezet.

A legtöbb hiperaktív gyereket nem kezelik sehogyan

A mentális egészségi rendellenességek között az ADHD a leginkább aluldiagnosztizált és félreértett betegség. Sokszor sem a szülők, sem a pedagógusok nem ismerik fel. Így pedig sok gyermek nem kap kezelést.

A túlzott mozgásigény is probléma

A hiperaktivitásnak, a túlzott mozgásigénynek is vannak olyan tünetei, amelyekre érdemes felfigyelni, ha az alábbiak közül fél év alatt több is gyakran megfigyelhető.

Erre utal, ha:

  • ülés közben babrál, fészkelődik, nem tud nyugodtan ülni,
  • elhagyja helyét az osztályban vagy más helyzetekben, amikor elvárják tőle, hogy ülve maradjon,
  • rohangál, ugrál vagy mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló,
  • nehezen tud önállóan, nyugodtan játszani,
  • “izeg-mozog”, mintha mindig mozgásban lenne,
  • túlzottan sokat beszél.

Ezek pedig a szertelenség, az impulzivitás jelei:

  • mielőtt a kérdés befejeződött volna, kimondja a választ,
  • nehézséget okoz neki a várakozás,
  • félbeszakít másokat (pl. beszélgetést vagy játékot).

Mit tehet a szülő?

A túlságosan impulzív, vagyis hirtelen, szertelen emberre jellemző az, hogy sokszor túl hamar, azonnal reagál valamire. A hiperaktív gyerekeket ez a tulajdonságuk nemegyszer súlyos veszélybe sodorja, például körültekintés nélkül rohannak át az autóúton. Akad, aki csak az egyik tünetcsoport jeleit mutatja, vagyis dominál nála vagy a figyelemzavar, vagy a túlzott mozgásigény, a hiperaktivitás, esetleg a szertelenség, de szép számmal vannak olyanok is, akiknek viselkedésében mindhárom jellemző alaptünet megfigyelhető.
Ha szülőként a megfigyelései alapján úgy véli, gyermekére illenek az ADHD tünetei, mindenképpen forduljon szakemberhez, hiszen ez a tünetegyüttes nem nőhető ki, és az ezzel való együttéléshez szakszerű segítség, viselkedésterápia és egyes esetekben gyógyszeres kezelés is szükséges.

Segítség! Baj van a gyerekemmel!

Úgy érzi, gyermeke már nem egyszerűen élénk, hanem egy kis házi tornádó? Felmerült a hiperaktivitás gyanúja? Mit tehet, hova forduljon, ki segíthet? Mutatjuk!

 

Korai fejlesztés a pedagógiai szakszolgálatokban – ingyenes és szakszerű ellátás
A bejegyzést írta: Lőrincz Judit (Kamilla Korai Fejlesztő Központ)
Az eltérő fejlődésmenetet mutató, vagy a tipikus fejlődésmenet szempontjából veszélyeztetett 0-5 éves életkorú kisgyermekek számára szakszerű és ingyenes ellátást nyújtanak a pedagógiai szakszolgálatok.

A szolgáltatás sokirányú, komplex, amelynek elemei:  az állapot-megismerés, a tanácsadás és a terápiás foglalkozások biztosítása.

2013-ban Magyarországon minden megyében, illetve a fővárosban is megalakult egy-egy pedagógiai szakszolgálati intézmény. Az intézménynek megyénként valamennyi járásközpontban, a fővárosban kerületenként működnek tagintézményei. A tagintézmények feladata többek között a korai fejlesztés.

Hogyan vehetők igénybe a szolgáltatások?

Azok a családok, akik sérült, eltérő fejlődésmenetű, vagy „rizikó” (pl. koraszülött), 0-5 éves korú kisgyermeket nevelnek, telefonon, emailben, levélben jelentkezhetnek a járásilag/kerületileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál. Bejelentkezésüket követően (kb. 1-2 hét) sor kerül egy személyes találkozásra, ahol szakembertől (gyógypedagógus, konduktor, pszichológus) kapnak személyre szóló iránymutatást, segítséget. Ez a segítség a korai ellátás keretében lehet pl. fejlődési állapot-felmérés, gyermeknevelési tanácsadás, több alkalmas pszichológiai segítségnyújtás, különböző irányultságú, hosszabb távú terápiás program. (pl. TSMT, SZIT, konduktív pedagógiai, komplex gyógypedagógiai stb.)

A szolgáltatás mindig a kisgyermek szükségleteitől, a család igényeitől, terhelhetőségétől függ.

Az ellátás folyamatában sor kerülhet szakértői bizottsági vizsgálatra is, amennyiben felmerül a fogyatékosság (SNI= sajátos nevelési igény) gyanúja. A vizsgálatot a megyeszékhelyen működő szakértői bizottságok végzik (a fővárosban a kijelölt szakértői bizottságok). A vizsgálat szakorvos, pszichológus és gyógypedagógus közreműködésével történik. Célja, hogy a gyermek fejlődése szempontjából a legoptimálisabb ellátásban részesülhessen a lakóhelyéhez legközelebbi intézményben, térítésmentesen. A bizottság a vizsgálatok eredményei, tapasztalatai, az összegyűjtött információk és szülővel történt megbeszélés alapján tesz javaslatot a korai fejlesztésre.

A korai fejlesztés a szakszolgálatokban heti rendszerességgel biztosított terápiás folyamatot jelent. A heti terápiás óraszámokat is a bizottság határozza meg, jogszabály alapján. Ennek megfelelően 0-3 éves életkor között minimum heti 1 óra, maximum heti 4 óra; 3-5 éves kor között legalább heti 2 óra, legfeljebb heti 5 órát állapíthat meg.

Fontos tudnivaló a 3. életévüket betöltött kisgyermekek ellátásával kapcsolatban: „akkor vehet részt korai fejlesztésben és gondozásban, ha a szakértői bizottság szakértő véleménye alapján nem kapcsolódhat be az óvodai nevelésbe.” (15/2013. EMMI r.)

További fontos információ a 18 hónapnál fiatalabb kisgyermekekre vonatkozóan:

A megyei szakértői bizottság és a járásközpontokban működő bizottságok külön vizsgálat nélkül is tehetnek javaslatot a korai fejlesztésre, ha az alább felsorolt szakorvos által kiadott diagnosztikai véleménnyel és javaslattal rendelkezik a gyermek.

A jogszabály szerint korai fejlesztésre irányuló javaslat kiadására jogosult szakorvosok: neonatológia, csecsemő és gyermek fül-orr-gégegyógyászat, audiológia, szemész, ortopédia és traumatológia, gyermek- és ifjúságpszichiátria, fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás, orvosi rehabilitáció csecsemő- és gyermekgyógyászat szakterületen, illetve gyermek-neurológia szakorvos.

A pedagógiai szakszolgálatok tevékenységét, működését szabályozó rendelet az alábbi linken tanulmányozható: 15/2013. (II. 26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről

http://koraszulott.com/korai-fejlesztes-a-pedagogiai-szakszolgalatokban

Diszlexia

A leggyakoribb tanulási zavar. Nem betegség, hanem neurológiai eredetű másság, amit nem lehet „kinőni”. A diszlexia elsősorban az írás-olvasással és a nyelvvel kapcsolatos készségeket érintő specifikus tanulási zavar. Nagy a veszélye annak, ha a pedagógus, vagy szülő nem ismeri fel időben a probléma valódi okát, s a gyermeket a környezete lustának, butának minősíti, megszégyeníti.
Pedig a részképesség zavarral küzdő gyermek intelligenciája nem marad el társaitól, sőt túl is szárnyalhatja azt.  A kiemelkedően intelligens, de részképesség zavaros gyermek nehézségei gyakran azért nem derülnek ki időben, mert hiányosságait jól kompenzálja.  Ez azonban óriási erőfeszítésébe kerül.

A diszlexia sokak szemében olyasmi, ami csak a tantermekben létezik, címke csupán amit az olvasási nehézségeket mutató gyermekekre akasztanak.
A diszlexiás gyermek azonban állandóan együtt kénytelen élni diszlexiájával: a szünetekben, otthon, a barátai társaságában, egyedül, alvás közben, sőt még az álmaiban is.
Aki diszlexiás, az élete minden pillanatában diszlexiás… A diszlexiás gyeremeket nehéz megérteni, mert ő sem érti saját magát. Összezavar másokat mert ő maga is össze van zavarodva.
A “diszlexiásság” olyan mint amikor valaki egy idegen országba látogat, ahol a nyelv érthetetlen a számára. Az idegen tudja, mit akar mondani, de  hiányos szókincse és rosszul felépített mondatai miatt, gondolatait csupán hozzávetőlegesen képes kifejezni.
A megfelelő szavak keresése és a másik megértése olyan nagy erőfeszítést és összpontosítást igényel, hogy kifárad, önbizalma már romokban hever, honvágy gyötri, mert semmit sem ért, végül inkább befelé fordul.
Mindennek a pszichológiai következménye a vágy: elmenekülni egy olyan helyre, ahol “nincs szükség a nyelvre”.
Csakhogy “a diszlexiásnak nincs szülőhazája, ahová hazatérhetne.”
Az osztálytársaival nem képes lépést tartani a gyors szóbeli adok- kapok-ban. Nem tudja élvezni más gyermekek társaságát, a közös játékot vagy a  sportolást.
A valóság elôl az álmok, ábrándok, fantáziák és a szórakozottság világába menekül.
Éretlen, ezért serdülökorában különösen nagy veszélyt jelenthetnek rá a szeszes italok és a kábítószerek. A problémák miatt neurotikussá, depresszióssá válhat.
Bár a diszlexia elvileg csak a szavakkal kapcsolatos probléma, sok diszlexiás él gyakorlatilag állandó belső feszengéssel a testében. Mozdulataik gyakran esetlenek, és úgy tűnik, mintha éppen a testük akadályozná őket. Nem tudják mit kezdjenek a kezükkel, a lábukkal, mozdulataikból hiányzik a hajlékonyság és a természetesség.

A diszlexia okai:

Stein szerint 60%-ban örökletes tényezők, 40%-ban környezeti tényezők (születési oxigénhiányos állapot, anyagcserezavar, kisebb idegrendszeri sérülés ) is okozhatják.

A részképesség zavarral küszködő gyermeknél nem az intellektus, vagy az érzékszervek sérültek, hanem a közöttük lévő kapcsolat. Az ingerületek, amit és ahogyan hall és lát, másképpen jutnak el ahhoz az agyi központhoz, ahol az információ feldolgozása történik.

A diszlexia tünetei:

A diszlexia veszélyeztetettség jelei már az óvodás korban megnyilvánulhatnak, de az is előfordulhat, hogy nincsenek korai jelek, később mégis kiderül, hogy a gyermek enyhén diszlexiás.

A korán megnyilvánuló lehetséges tünetek:

Verbális (beszéddel kapcsolatos) tünetek:

  • megkésett beszédfejlődés
  • több hangra kiterjedő pöszeség
  • verstanulás nehézsége
  • szótalálási nehézségek
  • hallási-figyelem fejletlensége, (nem érdeklik, nem kötik le a hallgatott mesék)

Mozgás-koordinációs tünetek:

  • lassú, nehézkes mozgástanulás
  • kúszás/mászás hiánya csecsemőkorban
  • ügyetlenség
  • nehezen tanul meg felöltözni
  • térbeli tájékozódási nehézségek, iránytévesztés
  • rossz ritmusérzék

Látási-észlelési tünetek:

  • nehezen boldogul a kirakós játékkal
  • nehezen ismeri fel a formákat, betűket
  • nem veszi észre képek közötti különbséget
  • nehézségek sorozatok alkotásában, pl. nehezen jegyzi meg a hét napjait, a hónapok sorrendjét, a számok sorrendjét.

ERŐSSÉGEIK:

A tanulási zavar oka az az eltérő információ feldolgozási mód. A sorrendben, lépésről lépésre történő feldolgozást, a domináns bal agyfélteke végzi. Ha valakinél gyengébb ez a feldolgozási mód, vagy a jobb agyfélteke a domináns, akkor nehézségei lesznek az iskolában.
De nem csak azt kell látnunk, ami nehezebben, működik náluk, hanem az erősségeiket is!

A legtöbb részképesség zavarban szenvedő diszlexiás kompenzálja hiányosságát. Rendkívül gazdag a képzeletük, kreatívak. Vizuális lépességük olyan ajándék, amely természetes adottságukká tesz az újszerű látásmódot.
Különleges színérzékkel rendelkeznek, intuitívek, sokszor ráéreznek a megoldásokra, míg mások a problémát sem tudják megfogalmazni.

Sokukból lesz művész vagy műszaki zseni. A diszlexiások különleges képességeket hordozhatnak magukban. Az oktatás azonban nem értékeli ezeket a különleges képességeket, mert ezek a hagyományos „mércékkel” mérhetetlenek. Az oktatás elvárja a bal agyfélteke dominanciáját, míg a jobb agyfélteke dominanciájára nincs felkészülve.

A Tomatis terápia segít, hogy felkészítsük gyermekeinket az iskolai elvárásokra, hiszen ezek a képességek is megtanulhatóak.
Minél korábban kezdjük el a terápiát, annál kevesebb lemaradást kell bepótolni, annál kevesebb a lelki sérülés.

HÍRES DISZLEXIÁSOK

Számos kiemelkedő alkotó volt diszlexiás, szenvedett tanulási zavarban. Andersen például csodálatos képzelőerővel bírt, de latinul képtelen volt megtanulni. Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcait.

Híres diszlexiások nyilatkozták:

cher
„Az iskolában egyáltalán nem olvastam és nagyon rossz jegyeim voltak… Az iskolai tanulás csak kínlódást jelentett számomra. Ha valamit sikerült is megtanulnom, azt hallás után tanultam meg. A bizonyítványomban meg mindig az szerepelt: teljesítménye elmarad a képességeitől.”
– Cher, amerikai énekesnő

einstein
„ Az egyetlen, ami gátol engem a tanulásban az, az oktatás”
– Albert Einstein, fizikus

cruise
„ Be kellett gyakorolnom, hogyan összpontosíthatom a figyelmemet. Ezáltal nagyon vizuálissá váltam és megtanultam, hogyan hozzak létre mentális képeket, amelyek segítenek az olvasott szöveg megértésében.”
– Tom Cruise, amerikai színész

Forrás:

Diszlexia az első jelektől felnőttkorig (PsihoProEdu Egyesület, Ábel kiadó 2013)

Hogyan gyógyul az agy? – Figyelemre méltó felfedezések és gyógyulások a neuroplaszticitás világából (Norman Doidge, Park Kiadó 2016)

http://www.tomatis-terapia.hu/gyermekeknek/diszlexia/

Gyarmathy Éva: A digitális kor és a sajátos nevelési igényű tehetség

Forrás: http://www.jgypk.hu/mentorhalo/wp-content/uploads/2015/09/Gyarmathy-Eva1.png

A cikk eredetileg a http://www.diszlexia.hu/ oldalon jelent meg.

„A digitális kor újrarendezi a képességeket, és megváltoztatja az értékek egy részét. Az oktatási rendszer a változásokat alig követi, így egyre több gyerek kap diagnózist, ahelyett, hogy képességeinek megfelelő tanítást kapna. Közülük sokan kiemelkedő képességekkel rendelkeznek. Ugyanazok a jellemzők, amelyek a diagnózisokra okot adnak, számos kiemelkedő alkotó életrajzi adataiban megtalálhatók. A kiemelkedő tehetségek teljesítménye nem feltétlenül egyenletes, mert a szokásostól eltérő észlelés és reakció jellemzi őket, amely gyakran teljesítménybeli és beilleszkedési zavarokhoz vezet. A digitális kor kultúrája által változó képességek sok tekintetben a kiemelkedő tehetségek sajátosságai felé alakulnak. Két lehetőség van: egyre több tehetség vagy egyre több diagnózis születhet.”

[…]

A digitális korban megint változik az információfeldolgozás. A korábbi elemző, lépésről lépésre történő feldolgozás mellett egyre nagyobb szerepet kap az egészleges, téri-vizuális feldolgozás. A technikai eszközök lehetővé teszik, hogy a gyorsan, sok információt hordozó téri-vizuális ingerekre épüljön az információátadás. Ehhez alkalmazkodik az agyunk is.

A Z EMBERI AGY MŰKÖDÉSÉNEK ÁTALAKULÁSA

Az emberi agy képlékeny, nyitott, tapasztalatfüggő rendszer. Adott idegrendszeri lehetőségek megjelenése a környezeti hatások függvénye. A külső ingerek erősen befolyásolják a képességek fejlődését az ember egész életén át.

Gerontológiai vizsgálatok mutatják, hogy még az idős emberek idegrendszerének működése is átalakul. Akik rendszeresen interneten böngésznek, nagyobb rövidtávú memóriával rendelkeznek, mint azok, akik ezt a technikát nem használják. A döntéshozatali és probléma-megoldási régiókban nagyobb aktivitás mutatkozik. Ennek megfelelően alakul az idegrendszer működése (Small, Vorgan, 2008).

Marc Prensky (2001) digitális bennszülötteknek nevezte azokat az egyéneket, akik abban a korban születtek, amikor a digitális technika már a háztartások részévé vált. Azok, akik ennek előtte szocializálódtak, a digitális bevándorlók. Ez utóbbiak idegrendszerére is erőteljes működésváltoztató hatással van a megváltozott kultúra, de az alaphuzalozás még a lineáris, egymásutáni gondolkodást kívánó korszakban történt.

A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek.

[…]

Az írásbeliség megerősítette a logikai-elemző gondolkodást. A digitális korban a vizuális feldolgozás, az egészleges, átfogó, intuitív megközelítés kezd erősödni. A változás iránya lényegében ellentétes azzal, ami az alfabetikus írás kialakulásakor történt. A részletekre irányuló, elemző gondolkodás háttérbe szorul. A bal agyfélteke erős dominanciája, amely a beszéddel, majd az írásbeliséggel jelentősen növekedett, most csökkenni látszik.

A bal agyféltekéhez tartozik, a lépésről lépésre történő feldolgozás. A viszonyokat, részleteket kezeli. Olyan funkciók kapcsolódnak a bal agyféltekéhez, amelyekben meghatározó az egymásutániság: beszéd, írás, olvasás, számolás, logika, mind a részek megfelelő illesztését kívánják.

A jobb agyfélteke az információkat egészlegesen, egyidejűleg kezeli. Ezért ide kapcsolódnak a téri-vizuális képességek, a zene értése, a képzelet, a humor. Gyorsan hoz megoldásokat a jobb agyfélteke, mert automatikusan összerak a rendelkezésre álló részletekből egy megoldást – képet, ötletet, döntést, fogalmat.

A digitális bennszülöttek kiegyenlítettebb dominanciára tesznek szert. A beszéd, az írásbeliség, a verbalitás növeli a bal agyfélteke erejét. A sok vizuális információ feldolgozása a jobb agyféltekét erősíti.

[…]

Az iskola azonban nem veszi figyelembe ezt a változást, és olyan elvárásokat támaszt a tanulókkal szemben, mintha semmi nem változott volna. Egyre több diák nem tud megfelelni az elvárásoknak, egyre nő a sajátos nevelési igényekkel küzdőnek minősítettek száma. Hamarosan ráébrednek a szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.

Mindezen változások közepette azok a gyerekek, akik valóban kisebbséget képeznek képességbeli jelentős eltéréseik miatt, és valóban sajátos nevelési igényűek, még nehezebb helyzetbe kerültek, pedig sokan kiemelkedő teljesítményekre lennének képesek.

[…]

Albert Einstein, akinél életrajzi adatok alapján valószínűsítették a diszlexiát (Kantha, 1992), későn kezdett beszélni, és nagyon muzikális volt. Feltételezhető a jobb agyfélteke erőteljesebb működése. Teljesítményei igazi kreatív teljesítmények.

Nem hozott létre új fizikai tényeket. A mindenki rendelkezésre álló tényeket rakta össze másképpen. A Nobel-díj bizottság alig tudott dönteni, melyik elméletére adja a díjat, annyiféleképpen sikerült ez.

Agatha Christie, a krimi királynője is diszlexiás lett volna, ha ma jár iskolába (Osvát, 1994). A jobb agyféltekei feldolgozás ereje nála is lehetővé tette, hogy ugyanazokat a tényeket különbözően illessze egybe, és így sokféle megoldást ajánljon fel az olvasónak. (Míg végül egy addig fel nem fedett megoldás fut be.)

A figyelemzavar a figyelem kontrolljának gyengesége, nem a figyelem hiánya. Az ilyen egyén főleg arra nem tud figyelni, ami előtte van, mert közben más ingerek elvonják. Gyakran a belső képekben merül el, amit álmodozásnak minősít a külvilág. Frank Lloyd Wright a neves építész annyira el tudott merülni ábrándozásaiban, hogy kiabálni kellett hozzá, hogy felfigyeljen (Secrest, 1992).

A kreatív tehetség olyasmit is észrevesz, amit más nem, és ha megtalálja a tárgyat, akkor figyelmét erre szűkíti be. Cramond (1995) az agyi struktúrák, kognitív feldolgozás, temperamentum összevetésével vizsgálta a hiperaktivitás/figyelemzavar és kreatívitás kapcsolatát.

Egyezéseket talált, mint például: neurobiológiai anomáliák, jobb agyféltekei dominancia, magas figurális kreativitás, perifériális ingerek használata probléma megoldás során, élménykeresés, érzékenység és erős reakciók.

Számos tudós, politikus, művész életrajzi adatai utalnak valamilyen neurológiai eredetű teljesítményzavarra. Thomas Alva Edison (Száva, 1969) és Nikola Tesla (Cheney, 2001) életrajzából kiderül, gyerekkorukban a tanulási zavar, hiperaktivitás/figyelemzavar jeleit mutatták.

[…]

Több nagy alkotót értelmi fogyatékosnak vagy gyenge képességűnek tartottak, mert az átlagos elvárásoknak nem tudott megfelelni. Thomas Mann háromszor bukott meg, James Wattot nehézkesnek és ostobának tartották (Polgár, 2008). Pablo Picasso feltételezhetően diszlexiás és diszkalkuliás volt, de akkoriban értelmi fogyatékosnak tartották.

Magyar példa is van az iskolai készségeknek a tehetségtől való függetlenségére:

„Nekem pl. végtelenül nehéz felfogásom volt; gyermekkoromban szinte semmilyen – 6, 7 esztendős koromban a legnagyobb fáradsággal sem tudtak megtanítani még olvasni sem, úgyhogy akkor közel voltam ahhoz, hogy ‘grófi trotli’-nak tartsanak. Nagyon nehezen tanultam, nem értettem meg semmit; tulajdonképpen igen rossz diák voltam…”  (Gróf Széchenyi István intelmei Béla fiához 1857. november 6.)

http://hivatlanul.com/gyarmathy-eva-a-digitalis-kor-es-a-sajatos-nevelesi-igenyu-tehetseg/

Nem tízig számolni kell tudni, hanem orrot fújni!

Szülők és szakmabeliek körében egyaránt nagyon népszerű annak az óvónőnek a bejegyzése, ami arról szól, milyen praktikus dolgokat érdemes megtanítani az óvodába készülő kicsiknek. Az óvodapedagógus jópofa, és egyáltalán nem kioktató, ugyanakkor felnyitja a szülő szemét: a kilincs és a papír zsebkendő használata sok esetben egyáltalán nem megy.

A minap a barátnőm megkérdezte, mit kell tudni egy gyereknek, mire óvodába kerül. A színeket? Számolni tízig? Tanítson-e neki verseket, énekeket, vagy inkább ne, nehogy előnyben legyen? Röhögtem. (Vagyunk olyan viszonyban, hogy tudtam, nem sértődik meg.) Azután röhögtem még egy kicsit. Végül összeszedtem a gondolataimat és megpróbáltam hasznos választ adni neki. Mivel most kiscsoportom volt, és úgy néz ki, szeptembertől megint az lesz (ne is kérdezzétek…), van pár dolog, ami eszembe jutott.

Nem mondanám, hogy kötelező ezeket tudni egy gyereknek, de mindenképpen megkönnyíti mind a gyerkőc, mind az óvónők és a dajka dolgát, ha nem ismeretlenek számára a következő praktikus dolgok:

  • orrfújás. A kedvencem. Nem csak akkor kerül elő, amikor beteg a gyerek, hanem amikor elsírja magát valamiért – pl. elveszik a játékát, vagy épp beszoktatós kiscsoportos és hiányzik az anyukája. És itt nem csak a technikáról beszélek (bár sok esetben hálát adnék, ha legalább az meglenne), hanem hogy a gyerek tartsa a zsebkendőt, és ne a szülő. És ő is dobja ki a kukába. Vicces, de az első dolog, amit egy új kiscsoportos szokott nekem adni, az nem ám rajz, vagy puszi, hanem a taknyos zsebkendője.
  • mi az a pohár, és mire való. Nem cumisüveg, és nem csőrös pohár, hanem a rendes, amiből olyan frankón magunkra lehet borítani a folyadékot. A folyadékot, amit alapesetben meg kellene inni. Nem kezet mosni benne. Eleinte meglepődtem, hogy ezt a gyerekek egészen komolyan gondolják, mostanra hozzászoktam. Általában arra kérjük őket, hogy két kézzel fogják meg a poharat, igyanak belőle, majd tegyék vissza az asztalra. A másik eset, hogy az étkezések végén vigyék ki a tálalószekrényre/kocsira.
  • önálló étkezés. Na ez is egy nagy kaland. Az oviban a gyerekek kapnak egy (fél) szelet kenyeret, vagy egy félbevágott zsemlét a tányérjukra. Nincs széttépkedve falatkákra, bele kell tudni harapni. (Megjegyzem, a kiflivel ez szokott sikerülni szinte mindenkinek.) És ez még a könnyebbik része, mert a kenyér és a zsemle puha. A zöldség, na az már kihívás! Mert mondjuk egy szelet paprikát nem tömnek be a szájukba egyszerre, hanem egyet-egyet harapnak belőle. Ideális esetben smile hangulatjel Az, hogy maguktól megfogják a kanalat és egyedül esznek vele, a legtöbbször csak álom. Bár elég gyorsan bele szoktak jönni.
  • öltözködés. Ez nehéz. De minél több ruhadarabot tud egyedül fel- és levenni a gyerek, annál könnyebb dolga lesz. Ha a pólót-nadrágot-cipőt egyedül veszi, nyert ügye van. Nem csak egy átöltözésnél, hanem wc használat előtt és után is, ugye, ahol csak letolni-felhúzni kell(ene). (Feltéve, hogy a gyerek már tudja: a wc-be kell pisilni, sőt kakilni is. Nem a földre, nem a pelenkába, és lehetőség szerint nem is a bilibe.)
  • a körülöttünk levő világ eszközeinek használata. Nem lehet jól megfogalmazni a dolgot, de ilyenekre gondolok pl., hogy hogyan kell kinyitni és elzárni a csapot, lenyomni a kilincset (komolyan, egyik nap konkrétan ajtót nyitni tanultunk, mert volt olyan gyerek, aki nem tudott bejönni a terembe, ha csukva volt az ajtó előtte), kikerülni az előttünk levő akadályt (fa, asztal, másik ember, stb.), fel- és lemenni a lépcsőn.
  • a ruháknak is megvan a maguk helye. Általánosságban elmondható, hogy a gyerkőcök tudják: a játékokat a helyükre kell rakni. Ebben ki-ki kedve és türelme függvényében szokott is segíteni. Ugyanez nem mondható el a cipőkről és a kabátokról, pedig sok keresési időt és problémát meg lehetne spórolni, ha mondjuk már otthon is meg lenne az előszobafogason a gyerek saját helye és megszokná, hogy oda tegye a ruháját. Mert elteszik ők az óvodában is – de hiába van a jelük a polcon, a szomszédé is ugyanúgy megfelel. És ebből az lesz, hogy nincs a cipő a helyén, amikor kellene.
  • ismerjék a dolgok “hivatalos” megfogalmazását is. Volt egyszer egy olyan kiscsoportosom, aki egy tüneményes, aranyos, szófogadó, lelkes kicsi lány volt, egészen addig, amíg azt nem mondtam neki, hogy “ülj le a székre”. Akkor megállt és nem mozdult. Tanácstalan voltam, míg végül nagy nehezen rájöttem, hogy egyszerűen nem érti, mit szeretnék tőle. Megcsinálta volna, de nem tudta, mit jelent az “ülj le”. Csak azt értette, hogy “csüccs”. Szóval a csüccs és társai: buksi, bibi (sőt, továbbmegyek: bibike), pocak, tentike, hami, iszi, pápá helyett időnként nyugodtan elhangozhat az ülj le, fej, seb, has, alvás, étel/egyél, innivaló, köszönj elnevezés. A takony szó szinonimáinak pedig egyszer egy külön bejegyzést fogok szentelni, mert szerintem ennyi különböző neve még a kenyércsücsöknek sincs. Egyetlen példa: krokodil. Persze ez csak a vastag zöld fajtára jó (na meg arra, hogy azóta is nevessek, akárhányszor csak eszembe jut a hároméves, aki visítozott, hogy krokodilt lát a teremben).
  • s végül a legnehezebb dolog: sírás helyett mondják el a problémájukat. Persze nem arra gondolok, amikor mondjuk elesnek és fáj valamijük. Hanem pl. olyanokra, hogy megáll a gyerek és minden átmenet nélkül sírni kezd. És hosszú percekbe telik lenyugtatni és kideríteni, hogy igazából az a baja, hogy nem látja a tányért, amit el kellene vennie az uzsonnához. Mert ugye, otthon a szülő már egy ijedt pillantásból vagy egy kósza kézmozdulatból is tudja, ha valami nem stimmel, és tud rá reagálni. Jó, nyilván egy idő után én is kiismerem őket, de tudatosan el szoktam várni, hogy szóljanak. Próbálják meg megfogalmazni, mi a gond. (Egyik héten pl. az volt a lecke, hogy “a hisztizés nem oldja meg a problémát”. Ezt is vicces volt hallgatni egy háromévestől.) Ne csak nyújtózzanak a felső polcon levő játék felé, hanem szóljanak, hogy adjam oda; ne csak a kezembe adják a pólójukat, hanem kérjenek meg, hogy fordítsam ki. Beszéltetem őket, és ennek meg is van az eredménye: amikor év végén megkérdeztem a szülőket, miben változott a gyerekük, kivétel nélkül mindenki megjegyezte, hogy rengeteget fejlődött a beszédük, gyarapodott a szókincsük.

Tudom, ez így egyben sok és hogy nagy önállóságot várok el a gyerekektől, de azt is tudom, hogy egy kiscsoportos már képes ezekre (szokták is tudni egyik-másikat, ez tény, és szoktam is örülni neki). Szóval aki ősztől óvodába fog járni, nyugodtan gyakorolhat. Mert ha mindezek már többé-kevésbé rutinszerűen mennek, akkor mással sem kell foglalkozni, mint hogy a gyerkőc jól érezze magát az óvodában és barátokat szerezzen (mert ezek még mindig sokkal fontosabbak, mint a színek meg a számolás).

http://civishir.hu/eletmod/nem-tizig-szamolni-kell-tudni-hanem-orrot-fujni/0831184627

Táblagép helyett ceruzát kell a gyerek kezébe adni

2014.12.10. 13:13
 A festés, rajzolás és a többi alkotó tevékenység egyértelmű örömforrás a gyerekek számára, és jóval több ennél. Elmondjuk, szülőként miért kell támogatni, motiválni minden ilyen tevékenységet.

Firkálni, rajzolni korábban is szeret, de óvodás korban merül el leginkább a gyerkőc a színek és formák birodalmában. Szülőként meglepve tapasztaljuk, hogy az az örökmozgó csemete, aki öt perc után egyedül hagyott bennünket a játszó szőnyegen, hosszú félórákat tölt az asztalnál ülve, és teljesen elmélyül az alkotás örömeiben. Sokszor kérdésre, felszólításra sem reagál, egyértelmű, hogy képzelete egészen más dimenziókba ragadta. Fiúk, lányok életében egyaránt vannak időszakok, amikor ébredés után első útjuk a ceruzáikhoz vezet, az óvodában is egyből a rajzos asztalhoz ülnek, hogy aztán délután, hazaérve tovább folytassák a festést, színezést. Téli időszakban, szülőként különösen hálásak lehetünk az effajta fellángolásért, nincs más dolgunk, mint biztosítani az utánpótlást a papírból, színezőkből, zsírkrétákból.

Magabiztossá teszi a gyerekeket ha megdolgoznak egy-egy sajét készítésű alkotással

Több dimenzió

„Hogy miért fontos ez? Mert fantasztikus fejlesztő terület. Hihetetlen hatással a személyes kompetenciákra, az önbecsülésre, az aktivitásra. Fejleszti a figyelemkoncentrációt, a finommotorikát, és az összes gondolkodási képességet. Mivel lerajzolni csak azt tudjuk, amiről ismeretünk van, így tanulási eszközzé is válhat a vizuális megjelenítés. Nemcsak vizuális kommunikációfejlesztés ez, annál sokkal több” – sorolta a rajzos tevékenységek hasznát L. Ritók Nóra művészet pedagógus, a berettyóújfalui Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Ahogy magyarázza, az alkotás érzelmi többlettel fejeli meg a tanulási folyamatot, segítve a bevésést, az örömteli tevékenység fejlesztő hatásának kiteljesülését. Mindez nem csak az egyénre, a közösségre is pozitívan hat. „A csoportos alkotás a szociális kompetenciákon belül a társas készségeket fejleszti hihetetlenül, így remek integrációs eszközzé válhat. Minden nap, minden gyereknek szüksége lenne erre a tevékenységre” – hangsúlyozza a szakember.

Véleményét óvónők is megerősítik. „Gyakran látjuk, hogy a szülők mindenféle különórára hordják a kicsiket, napközben, intézményen belül és aztán óvodán kívül is. Ezzel egy bizonyos mértékig semmi baj nincs, de nem szabad túlzásba esni. A leterhelt gyerekek nem tudnak, nem mernek elmélyedni a szabad játékban, nem feledkeznek bele az alkotásba. Ehelyett örökös készenlétben állnak, mikor viszi el őket a nyelvtanár, a néptáncos vagy a sakkoktató a következő foglalkozásra. A koncentráció fejlesztéséhez pedig nagy szükség van az időkereteket figyelmen kívül hagyó, elmélyült tevékenységre ” – magyarázzák az összefüggést az Origo által megkérdezett a pedagógusok. Arról nem is beszélve, hogy a finommotorika fejlesztésének az iskolát megelőzően óriási szerepe van.

Mindegy, hogy mit és mivel, csak alkosson valamit saját kezűleg

Forrás: SCANPIX/Jan Hĺkan Dahlström

A játék témakörben megkérdezett neuropszichológus szakértőnk, Lehőcz Márta Luca szintén megerősített bennünket minden kreatív tevékenység fontosságában. „Minden, amit a gyermek saját kezével készít el, amiért megdolgozik, az magabiztosságot ad” – emeli ki számos pozitív hatás közül az egyiket. A „már képes vagyok rá” érzése megszilárdít és szárnyakat ad a további fejlődéshez. „Ne ódzkodjunk a fekete színtől” – kéri -, „ha ahhoz nyúl a kicsi, használja bátran.”

Versenyben a számítógéppel

Hiába vagyunk tisztában pozitív vonatkozásaival, sokszor nem egyszerű asztalhoz ültetni a lurkókat. Nem csoda, hiszen a filctollak és a zsírkréták ma táblagépekkel, játékkonzolokkal állnak versenyben. Jól tudják ezt a játékgyártók is, ezért izgalmasabbnál izgalmasabb termékekkel lépnek a piacra. A festés rég nem csak festék és ecset találkozása, rajzolni sem csak színessel lehet. Az első állomás a kimosható filctoll és az ujjfesték, a haladók festékszóróval, csillámos filcekkel, ablakfestő zsírkrétával hagyhatnak nyomot maguk után, kreativitásuk kiélését divattervező készletek segítik. Kiszínezhető papírkuckót és táskát is vásárolhatunk utóbbi különböző méretben kapható és mosható, így a színezésnek újra és újra neki lehet állni. Ha üvegmatricát, tetoválást, csillogó matricát készítene a gyerek, annak sincs akadálya.

Dicséret felsőfokon

A gyerkőc rajzmániájának korszaka tökéletes lehetőség a szülőknek is, hogy fejlesszék kompetenciáikat a dicséretben. Mit lehet mondani a napi öt, vicces kinézetű pálcikaemberekkel, részeges kerekű vonatokkal, emeletes házakkal telezsúfolt rajzra? Adele Faber és Elaine Mazlish furcsa című, ám annál hasznosabb könyve (Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje) általános, ám jól alkalmazható mankót ad. Az egyszerű, „jaj de szép” értékelés helyett használjunk leíró dicséretet: mondjuk el, mit látunk, és mit érzünk ezzel kapcsolatban, aztán foglaljuk össze a viselkedést. Próbáljuk tehát felismerni a formákat, hangsúlyozzuk a nekünk tetsző színeket, emeljük ki, milyen sok munkát fektetett kiskorúnk a műbe. Érdemes próbálkozni, hiszen – ahogy írják – a jó dicséret után a gyerkőc önmagát is képes megdicsérni.

Már nem csak zsírkrétából és filctollból áll a kínálat
A Crayola márkanévvel először akkor ismerkednek meg a szülők, amikor megunják az asztalról le-, a ruhákból pedig kimoshatatlan filctollfoltokat. Vékony és vastag filcek, hosszú és félhosszú ceruzák, zsírkréták mellett textilfestő filctollak, csavarozható színesek teszik teljessé a palettát. A fiús és lányos színekben kapható festékszóró, a csak speciális lapon fogó varázslatos fényecset, vagy a házi készítésű filctoll mindkét nemnél garantált siker. A termékcsaládban matricázó készlet, festhető, víziló formájú tároló, mágikus, fekete rajzoló füzet szintén elérhető.
A gyöngyfűzés sem egyszerű gyöngyfűzés többé. Ha a vízzel lespriccelt alakzatok néhány óra alatt szépséges alakzatokká szilárdulnak, jóval nagyobb a motiváció. Ékszer-, gyűrű- és kulcstartókészítő szettet egyaránt vásárolhatunk ebből a fajtából, természetesen külön utántöltő is kapható. A divattervező albumokkal és stúdiókkal, a matricákat, sablonokat tartalmazó kreatív füzetekkel a tinik nyugodtan elmerülhetnek a divat világában.
A klasszikus építőjátékokról (Megabloks, Lego, Geomag) szerencsére hasonló jókat lehet elmondani mind a koncentrációt, mind a finommotorika fejlesztést illetően. Akkor sem kell hát aggódni, ha a fiúkat ritkán sikerül asztalhoz ültetni.
http://www.origo.hu/karacsony/ajandekotlet/20141210-tablagep-helyet-ceruzat-kell-a-gyerek-kezebe-adni.html

Óvodai etikett – 13+1 alapszabály

 Írta: Tibenszky Moni Lisa

ovodaiillem_ovodataroldalarol Végig gondoltátok már valaha, hogy milyen 8 órát tőletek távol, máshol, más szabályok között tölteni gyermeketeknek? Tudjátok, hogy mit várnak el Tőlük, miben térnek el az óvodai környezet adta szituációk, elvárások az otthonitól? Felkészítettétek Őket, magatokat arra, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a közösségi élethez, együttműködni, de akár nemet is mondani vagy megvédeni magukat. Lépésenként az önállóság útjára kell lépniük, íme 13+1 tipp a boldoguláshoz:

  1. Mutass példát, köszönj hangosan mindenkinek, érkezz pontosan, légy megértő, de mindig a gyereked érdekét védd és mellé állj! Amennyiben hibázott kizárólag négyszemközt beszéld meg vele.
  2. Ne vidd a gyereket náthásan, betegségre utaló jelekkel közösségbe, mert neki és másnak is rosszat teszel! A levert, csillogó szemű, kicsit taknyos gyerek általában egy- két nap múlva lázas beteg lesz és Őt követik a társai is, ha megfertőzi Őket! Légy tekintettel mások gyerekeire is!
  3. Tanítsd meg az alapvető higiénés dolgokra – használt zsebkendő a kukába való, wc használat után kezet mosunk, fésűt , törölközőt és fogápolási kellékeket nem osztjuk meg a társunkkal! Téli időszakban hasznos a váltócipő használatát is hangsúlyozni, továbbá a tiszta tornacucc is fontos szerepet játszik a higiénés szükségletek elsajátításában.
  4. Tanítsd meg rendet rakni a saját holmija között! – a ruha összehajtása, a benti és kinti ruha külön tétele, a cipők párosítása
  5. Közösség – ahol a játék közös, amennyiben oda beviszi a sajátját, azt mindenki használni fogja! Beszélgessünk a tulajdon, a csere és a lopás fogalmáról!ovodaiillem_peterpal
  6. Intimitás – illemhelyiséget „szemérmesen” kizárólag a cél érdekében használjuk! A testünkön lévő alsóruházat az intim testrészeket takarja, amihez nincs köze senkinek!  Ne mutogassuk magunkat! Ha bárki zaklatná, azonnal szóljon nekünk!
  7. Tisztelet magukkal, társaikkal és a pedagógusokkal szemben! –engedelmesség, szófogadás, a nem és igen szavak értelme és elfogadása, amit a gyermek is használhat
  8. Hibázni lehet, de be kell vallani! Légy őszinte!
  9. Tanítsuk meg bocsánatot kérni!

10. Ezt a legjobban akkor fogja megérteni és elsajátítani, ha mi is tudunk bocsánatot kérni Tőle és megbocsátani neki, ha kéri!

11.Az intézmény területét elhagyni szigorúan tilos!

12.Idegenekkel semmilyen körülmények között se menjenek el! Itt esetleg hasznos lehet egy családi „jelszó”, amit megtanítunk a gyereknek és vész esetén használhatunk.

13. Működjünk együtt a pedagógus személyzettel, hisz így érhetünk el közös sikereket a gyermek szeretetteljes és edukációs fejlesztésében is. Konzultáljunk, menjünk fogadóórára, szülői értekezletre és vegyünk aktívan részt a közösségi életben.

+1      Minden nap beszélgessetek, hisz nagyon sok időt töltötök el egymás nélkül;

Kik a barátai? Kivel játszott, mit? Ki volt kedves hozzá, ki bántotta meg?

Legyen idő és alkalom arra, hogy a közösségben a gyermek számára kedves, szimpatikus barátokat meghívjátok vagy náluk vendégeskedjetek. Lássátok, figyeljétek gyermekeitek testi-lelki fejlődését, úgy, mint amikor együtt töltöttétek a mindennapokat! Az érzelmi biztonságot, az ölelést Tőletek fogja megkapni, amire nagyon-nagy szüksége is van egészen felnőtt koráig.

képek: ovodata.hu és peter-pal.hu

 http://felelosszulokiskolaja.hu/ovodai-etikett-131-hasznos-tanacs-intelem/
 Alvásigény gyermekkorban

Mennyi alvásra van szüksége a gyereknek? Az alváskutatók szerint az általános iskolásoknak napi 10-11 óra alvásra van szükségük, míg óvodás korban ez a mennyiség 11-13 óra.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/csecsemo_gyermekneveles/2187/gyermekkori-alvaszavarok

 

A gyermek a szülő tünete!

A következetes gyermeknevelés legfontosabb szabályai

Manapság divatos az a nevelési mód, mely szerint mindent rá kell hagyni a gyerekekre és nem kell őket szabályozni. Sok esetben a szülő nem felnőttként viselkedik a gyermekkel, hanem úgy, mintha haverok lennének. Egy gyermek egészséges lelki és szociális fejlődéséhez következetes, szabályokkal határolt nevelésre van szükség. Hogyan is érhető ez el?

1. Ahhoz, hogy egy gyermek nevelhető legyen, tudnia kell, hogy szülei feltétel nélkül szeretik, még akkor is, ha rosszul viselkedik. A gyerekek rosszalkodásának hátterében legtöbbször a figyelemfelkeltés áll: „Vegyetek észre, én is itt vagyok! Szerettek engem?”

2. A nevelés nem egyenlő a fegyelmezéssel. A legtöbb jót és rosszat a gyerekek a körülöttük lévő felnőttek viselkedéséből sajátítják el, felnőttként is automatikusan az otthoni mintát fogják követni. A nevelés tehát akkor éri el célját, ha mi is az elveinknek megfelelően élünk. Gondoljunk csak bele, a szülők otthon nap, mint nap veszekednek a gyermekek szeme láttára minden következmény nélkül, viszont ha a testvérek veszekednek, rögtön jön a büntetés. Amit szabad nekünk, azt nekik nem?

3. A fegyelmezésnek, mely a neveléssel ellentétben a gyermek viselkedését próbálja megváltoztatni, több formája is van: kérés, utasítás, tanítás, büntetés, testi fenyítés. Ne felejtsük, minél többet kiabálunk, annál kisebb lesz a hatásfoka, hiszen a gyermek előbb-utóbb megszokja.

4. Mielőtt cselekednénk a gyermek fegyelmezésével kapcsolatos helyzetben, érdemes lehiggadnunk, nehogy valami olyat mondjunk, amit később megbánnánk.

5. A szabályokat előre ki kell jelölni, hogy tudják, mit nem szabad csinálniuk, vagy mikor ér véget a játékidő. Például: A játékot akkor kell befejezni, ha a híradó véget ér. Ha a híradó mindennapos program, akkor a gyerek tud mihez igazodni, főleg, ha még nem ismeri az órát.

6. Egy óvodáskorú gyermeket nem szükséges büntetni. Elég, ha elmagyarázzuk, hogy miért nem szabad úgy viselkedni, ahogy ő tett, illetve mit éreztünk, amikor megláttuk mit csinál. Pl.: Nagyon megijedtem, amikor megláttam a kést a kezedben, meg is vághattad volna magad. Tudod jól, hogy a kés nem való ilyen kicsi gyerek kezébe, ezért légy szíves, legközelebb ne vedd a kezedbe.

7. A szülőpárnak és a nagyszülőknek is egységes álláspontot kell képviselniük a szabályokkal kapcsolatban, mindenkinek ugyanúgy be kell tartatnia őket és mindenkinek ugyanazt a büntetést kell adnia egy bizonyos tettért. A büntetés legyen mindig arányos az elkövetett tett súlyával. Azonban sokszor elég, ha a gyerekek szintjén, nyugodtan és lehetőleg velük szemmagasságban megbeszéljük, hogy miért nem szabad elkövetni a tettet. Hétvégi programként csinálhatunk egy szabálytáblát, melyet jól látható helyre kirakhatunk az otthonunkban.

Beszélgessünk sokat gyermekünkkel, hiszen ő ebből tanulja meg, hogy a szülei szerint mely cselekedet helyes és helytelen. Mindig, de főleg akkor éreztessük a gyermekünkkel, hogy nagyon szeretjük, amikor mérgesek vagyunk rájuk.

Mittli Éva

http://www.pszichologusszombathely.hu/erdekessegek/a-kovetkezetes-gyermekneveles-legfontosabb-szabalyai